azaz
Az Elfelejtett Gyermekek Állag fenntartó Intézménye lakóinak és azok nevelőinek története.
Euthanasia
Ő a nagybecsű intézmény legrégebbi lakója...teljes tisztességes nevén Euthanasia Pearl Dead Person.
Az öt éves forma kisleány a bentlakó gyerekek szerint közel kétszáz éve az intézmény lakója de azt pontosan egyikük sem tudta megmondani , hogy mikor is kerülhetett oda.Euthanasia beleolvadt a környezetébe...igazgatók váltották azóta egymást,gyerekek öregedtek meg. A többiek szerint már azelőtt ezen a helyen kóborolhatott mielőtt felépült volna az árvaház.Meggyőződésük volt , de egyikük sem mert erről beszélni,mert Euthanasia olyankor hirtelen a semmiből ott termett és rosszallóan bámult rájuk dülledt szemeivel. ..
Lehet igazság a gyerekek lámpa oltás utáni történeteiben , mert az árvaház felépítése előtt egy elüszkösödött kastély maradványa állt a telken.A mendemondák és a gyerekek fantáziája szerint a kastélyban lakhatott a kicsi lány mielőtt az leégett.A gyerekek persze csak találgathattak,mert Euthanasia nem beszélt, mert nem tudott beszélni.Elharapta a nyelvét aminek penész zöld vége kilátszott szorosan összezárt kicsi szájából.
Euthanasia Pearl légiesen törékeny és szinte áttetsző jelenség volt.Az erek átsejlettek gyöngyfényű bőrén és dülledt békaszemeivel mindig szomorúan nézett mindenre és mindenkire.Valójában nem zavart sok vizet, hisz csendes és már már láthatatlan volt.Ő volt az intézmény, legköltségkimélőbb neveltje,mert nem evett , nem ivott , és ugyanazt a ruhát viselte az elmúlt évek során.
Egyvalaki azonban nagyon jól ismerte Euthanasia titkát. A sok megpróbáltatáson átesett mindig beteg Triple X Felix.Valami különös és megható kapcsolat volt a két gyermek között akik szavak nélkül is megértették egymást. Ezt azonban Felix nem kötötte se a gyerekek se a nevelők orrára.Ez az ő titkuk volt .
Felix nagyon jól tudta,hogy Euthanasia öt éves kicsi teste valójában több mint kétszáz éves.Igen kétszáz éves hisz valójában a kastély leégése és szülei elvesztése után olyan sokkos állapotba került, hogy elharapta a nyelvét és kicsi szíve megszakadt.A szelleme azonban örökre a szeretett helyen maradt és nem vett róla tudomást, hogy nincs már benne élet.
Azon a szörnyű napon amikor a kastély leégett , bált rendeztek a szülei és meghívtak mindenkit aki csak számított a társasági életben annak idején.Cselédek serege szolgálta fel a finomságokat és az italokat.A táncterem is tele volt csinos felcicomázott hölgyekkel és dali urakkal , legényekkel. A szülei is önfeledten ropták a táncot a zsibongó,vidám tömegben.
A bál estéjén megengedték a szülők,hogy Euthanasia is lejöjjön és az édesapjával ellejtsen egy táncot.Nagyon boldog volt a pici lány ,mert ez volt az első alkalom az első bál , amikor olyan sokáig fent maradhatott.Lázasan válogatták össze a dadusával a megfelelő ruhácskát amiben megjelenhetett.A dadus feltűzte a lányka haját és egészen a lépcsőig kísérte.
Euthanasia boldogan lépkedett le tüll szoknyájában, balerina cipőjében a lépcsőkön.A lépcső fordulónál azonban megtorpant mert vörösen izzó fény látszott lentről, csípős füst szag érződött mindenütt és velőtrázó baljós sikoltozás , ordítozás hallatszott.
Leszaladt a lépcsősor aljára és ő is sikoltott a látványtól.Lángolva égett a bálterem!!A hölgyek hosszú szoknyáiba belekaptak a lángok ,s ők sikoltozva szaladgáltak, fetrengtek a földön mint egy-egy égő fáklya.Az urak pedig segíteni akartak rajtuk,maguk is lángra kapva.Menekülni nem tudtak, nem volt esély a menekülésre.
A kicsi Euthanasia azonban összekapta magát és felszaladt az addigra sűrű fekete füsttel telített lépcsőn,fel egészen a legfelső szintig.Semmit sem látott, csak tapogatózott.Sírva próbálta nyitni a bezárt ajtókat, mire végre talált egy nyitottat.Még sohasem járt abban a teremben.Magára csukta az ajtót és meggyújtott egy gyertyát amit az ajtó melletti asztalon talált.A teremben leplekkel letakart alakok álltak.Sorra rántotta le róluk a vásznat amíg az utolsó kettőről is le nem húzta.
Akkor kapott sokkot,akkor állt meg a pici szíve.
A leplek alatt a szülei voltak,megmerevedve, kőbe zárva.Nem tudta feldolgozni a tüzet, már nem tudta feldolgozni a szülei vélhető kővé válását...halottan rogyott össze.
A terem szobor terem volt , végében a szobrász szobájával amiről a kislány mit sem tudott.
A szobrász is előkerült a terem végi szobából és meglepettségét legyűrve próbálta élesztgetni a kislányt...aki soha többé nem ébredt fel. A szobrász zárta le élettelenül rámeredő opálos szemeit.
-------------
A gyertya amit elejtett a kislány, lángra lobbantotta a lepleket és a szobor terem is leégett, nem hagyva maga után egyetlenegy élő lelket sem.
Ez Euthanasia története, Euthanásiáé a kétszáz éves kislányé.
-------------------
Sieve
