Showing posts with label zene. Show all posts
Showing posts with label zene. Show all posts

Thursday, April 30, 2009

Miért is ilyen?



Szeretnék valami olyat létrehozni,ami más egy kicsit mint elvárható lenne,....ha már babák.
Ha már babák, nem kell feltétlen negédesnek mézesmázasnak lenniük.Nem csak hibes-habos cukormáz létezik és ezt a gyerekek nagyon jól tudják,talán csak a felnőttek viszolyognak és felejtették el gyermekkori félelmeiket.Mert a félelem nem csak a gyerekkorban létezik...a felnőttek is félnek (vagy ettől,vagy attól),csakhogy jól palástolják.

Én még jól emlékszem a gyerekkoromban hallott mesékre, amik Grimm és Andersen mesék voltak és minden éjjel félelemmel a szívemben aludtam el.

Majd mi gyerekek is félelmetes történeteket találtunk ki egymás libaböröztetésére,ami sikerült is.
Így alkottunk képzeletünk által a régi omladozó házban élő öreg néniből félelmetes boszorkányt és ha az ablaka elött elmentünk és ő épp kinézett sikítozva rohantunk tovább.

Emlékszem az első mackómra,ami gyermeki termetemhez képest óriási és fekete volt.Szörnyen féltem tőle.

Mostanság egy új divat,vagy megmagyarázhatatlan jelenség a creepy doll-ok, a félelmetes babák.
Félelmetesek a zenék,félelmetes a képző és fotóművészet,félelmetes ez a képi és tárgyi világ.

Talán ráuntunk a szépségre? Talán valami mást akarunk? Talán kell,mert rájöttünk,hogy a cukormáz alatt ,ott a valóság?
Nem tudom.

Valahol és valahogy vonz és visszataszít.Érdekes hangulata van a képeknek a zenéknek,a babáknak,a világnak...


Ebből a hangulatból és lelkivilágból szeretnék átadni valamicskét annak és azoknak akit érdekel.....

Mert engem sem túl rég érdekel,de az is lehet,hogy kell egy kis borzongás...

Sieve

http://www.youtube.com/watch?v=U_095IAvXCs


Újságcikk nyomán:

Amikor abban az álomban ringatjuk magunkat,hogy a mesék csakis szépek lehetnek. Nem a mesék tükrözök félelmeinket, néha szadista módon brutálisak,de mi is ezeken nőttünk fel,mint például a Grimm meséken.



A Grimm-mesék korántsem voltak olyan szelídek, mint ahogyan azt ma a legtöbben gondolják; az utókor fejtette le róluk a horror-elemeket. Ebben a folyamatban nagy szerepe volt Disney-nek és az ő őzszemű meseőhőseinek. A filmtörténetben volt ugyan kísérlet a Grimm-históriák autentikus értelmezésére, (lásd Terry Gillam filmje), de ez megosztotta a kritikusokat. Annyi bizonyos, hogy a gyerekek a mesékben találkoznak a világ szörnyűségeivel először, s ezek a szörnyűségek korántsem cuki rajzfilmfigurák formájában idéződnek fel bennük… Így érkezünk meg Joshua Hoffine kissé túlzó és talán idegesítően direkt fotósorozatához, melyet a gyermeki félelelem ihletett…






  I’m Back! A New Chapter Begins Still the same — but not the same way. Something old. Something new. I was quiet for a while… now I sound ...