Miért is ilyen?

Szeretnék valami olyat létrehozni,ami más egy kicsit mint elvárható lenne,....ha már babák.
Ha már babák, nem kell feltétlen negédesnek mézesmázasnak lenniük.Nem csak hibes-habos cukormáz létezik és ezt a gyerekek nagyon jól tudják,talán csak a felnőttek viszolyognak és felejtették el gyermekkori félelmeiket.Mert a félelem nem csak a gyerekkorban létezik...a felnőttek is félnek (vagy ettől,vagy attól),csakhogy jól palástolják.

Én még jól emlékszem a gyerekkoromban hallott mesékre, amik Grimm és Andersen mesék voltak és minden éjjel félelemmel a szívemben aludtam el.

Majd mi gyerekek is félelmetes történeteket találtunk ki egymás libaböröztetésére,ami sikerült is.
Így alkottunk képzeletünk által a régi omladozó házban élő öreg néniből félelmetes boszorkányt és ha az ablaka elött elmentünk és ő épp kinézett sikítozva rohantunk tovább.

Emlékszem az első mackómra,ami gyermeki termetemhez képest óriási és fekete volt.Szörnyen féltem tőle.

Mostanság egy új divat,vagy megmagyarázhatatlan jelenség a creepy doll-ok, a félelmetes babák.
Félelmetesek a zenék,félelmetes a képző és fotóművészet,félelmetes ez a képi és tárgyi világ.

Talán ráuntunk a szépségre? Talán valami mást akarunk? Talán kell,mert rájöttünk,hogy a cukormáz alatt ,ott a valóság?
Nem tudom.

Valahol és valahogy vonz és visszataszít.Érdekes hangulata van a képeknek a zenéknek,a babáknak,a világnak...

Ebből a hangulatból és lelkivilágból szeretnék átadni valamicskét annak és azoknak akit érdekel.....

Mert engem sem túl rég érdekel,de az is lehet,hogy kell egy kis borzongás...

Sieve

http://www.youtube.com/watch?v=U_095IAvXCs

Újságcikk nyomán:

Amikor abban az álomban ringatjuk magunkat,hogy a mesék csakis szépek lehetnek. Nem a mesék tükrözök félelmeinket, néha szadista módon brutálisak,de mi is ezeken nőttünk fel,mint például a Grimm meséken.



A Grimm-mesék korántsem voltak olyan szelídek, mint ahogyan azt ma a legtöbben gondolják; az utókor fejtette le róluk a horror-elemeket. Ebben a folyamatban nagy szerepe volt Disney-nek és az ő őzszemű meseőhőseinek. A filmtörténetben volt ugyan kísérlet a Grimm-históriák autentikus értelmezésére, (lásd Terry Gillam filmje), de ez megosztotta a kritikusokat. Annyi bizonyos, hogy a gyerekek a mesékben találkoznak a világ szörnyűségeivel először, s ezek a szörnyűségek korántsem cuki rajzfilmfigurák formájában idéződnek fel bennük… Így érkezünk meg Joshua Hoffine kissé túlzó és talán idegesítően direkt fotósorozatához, melyet a gyermeki félelelem ihletett…